Tegnap mesét néztem a gyerekeimmel. A történet főszereplője Oswald a kis kék polip, aki észrevette, hogy az ősz beköszöntével minden állat elbújik a vackába, csak szegény madárkáknak nincs hová menekülniük a hideg elől. Elhatározta, hogy barkácsol egy házat nekik. Elkészítette a madárlakot, és készült, hogy elhelyezze az egyik fán a kértjében. Ám ekkor …
Manapság egészségügyi szempontból az egyik legvitatottabb élelmiszer a tej. Bizony, ez a fehér ital sok vitát generál orvosok, termelők, politikusok és a fogyasztók körében is. Egyesek utálják, mások el sem tudják képzelni nélküle a napjaikat, és vannak, akik allergiásak rá. A csecsemőknek nem adhatjuk egy vagy éppen hároméves korig – orvosa válogatja, a fogyókúrázok pedig ne nagyon fogyasszanak belőle 2-3 dl -nél többet naponta! Ha megnézzük a különféle véleményeket és felfogásokat, megdöbbentő dolgokra bukkanhatunk.
Lehet őket szeretni vagy támadni, de tény, hogy a hazánkban a fogyókúrázók lépten-nyomon belebotlanak Norbiba és Rékába, a szép zöld csomagolású termékeikbe és csodálatosan egészséges és fitt kis családjukba. Egészen idilli képet mutatnak, valószínűleg ezért is éri őket annyi negatív kritika. Az azonban biztos, hogy követőik hisznek bennük, fogyasztják a termékeiket, melyek pedig fogyasztják őket.
Hétvégén vidéken jártunk a szüleimnél. Mindig nagy örömmel fogadnak minket…meg sütivel, üdítővel, fehér kenyérrel, szalonnával, tésztával, krumplival. Gondolom ismerős másnak is ez a menü. Ja, és a legjobb, hogy a rokonok teletömték csokival a gyerkőcöket is, egy rakás édességgel tértünk haza vasárnap. Persze ezért nem lehet rájuk haragudni, hiszen csak kedveskedni akarnak, örömet szerezni. De miért jelent egyet a boldogság az evéssel és a cukorral? Értem én, hogy a csokoládé meg a boldogsághormon az micsoda csoda, de hogyan lehet ebből kiszakadni? Vagy nem lehet? Fogadjuk el, hogy így van, ne bántsunk meg senkit, vagy álljunk ki ilyenkor is az elveinkért, és számoljunk vele, hogy mi leszünk a bunkók? Mert azok leszünk. Ez egészen biztos.
Azt hiszem az a megoldás, ha a nagymama menüt átdolgozzuk egy kicsit.
Tegnap reggel megmértem magam. Nehéz volt kivárni a pénteket, mert az elmúlt időszakban szinte naponta álltam rá a mérlegre, de az nyilvánvalóan rossz taktika volt számomra. Ha ugyanis azt tapasztaltam, hogy fogytam valamennyit, akkor örömömben rögtön bevágtam másnap pár szénhidrátban bővelkedő kis apróságot.
Tegnap a zuhany alatt végiggondoltam az elmúlt pár napot. (Valahogy ott mindig felötlik bennem egy csomó értelmes dolog.) Az biztos, hogy valami elkezdődött. Nem egészen úgy, és olyan intenzitással, ahogyan szerettem volna, de mindenképpen elindultam a jó úton, remélem a továbbiakban még elszántabb tudok lenni. Sajnos volt néhány ballépés…pár mellékvágány…
Sajnos a legtöbb ember türelmetlen születésétől fogva. A kisbabáknak fogalmuk sincs mit jelent ez a szó, hiszen a túlélésért küzdenek, ösztöneiknek megfelelően azonnal akarják az ételt, az italt, a babusgatást. Aztán ahogy nőnek, szembesülnek a valódi világgal, ahol bizony gyakran adatik meg, hogy céljainkat azonnal elérjük. Még a postán is várakozni kell, ha be akarjuk fizetni a csekkeket.
Valahogy így van ez azokkal is, akiknek feltett szándékuk, hogy változtassanak az életükön, hogy jobbá tegyék azt. Én is borzasztó türelmetlen vagyok.
Mivel elhatározásaim kőkemények és megingathatatlanok, úgy döntöttem, kiterjesztem őket az egész családra. Azzal fogom kezdeni, hogy kevesebb édességet adok a gyerekeknek, és csokoládé meg cukorka helyett megpróbálom őket átállítani egészségesebb nasikra.
Tegnap nagy örömmel fogadták a mogyorót és a mazsolát, nem is követeltek mást. Sajnos, és persze ez az én hibám is, mostanában nagyon rákaptak mindenre, ami cukros, ragadós és édes. De én is imádok minden ilyesmit, és csak borzasztó nagy akaraterő segítségével vagyok képes ellenállni. Mindenesetre voltak már hasonló próbálkozásaim, és kipróbáltam már több olyan házi készítésű finomságot, amit büntetlenül ehet anya, apa, gyerekek.
A két kedvencem:
Mindannyiunk számára vannak motiváló dolgok, tényezők, személyek. Van, akinek egy új kocsi, van, akinek a gyerekei vagy a párja, a magasabb fizetés vagy a jobb élet reménye.
Én mostanában nem nagyon tudtam magamat motiválni. Semmivel és semmire. De reménykedem benne, hogy véget ért életemnek ezen szakasza, és képes leszek pozitív irányba terelni a dolgaimat.
Addig is kerestem néhány értelmes gondolatot, melyeket végigolvasva talán más is felkavarhatja a saját állóvizét.
Ezerféle módszer, milliónyi ígéret, kétes eredmények. A magam részéről borzasztó akaratgyengének érzem magam, amikor fogyókúráról van szó. Pedig tavaly ilyenkor már sikerült megszabadulnom 8 kilótól, és azóta tartom is a súlyom.
Akárki akármit mond, aki egyszer elhízott, és szeretne lefogyni, majd meg is akarja tartani a súlyát, annak mindezért keményen meg kell dolgoznia. Leginkább fejben és lélekben. Szükségünk van motivációra is, de a legjobb, ha ez nem külső dolog, hanem mi magunk leszünk az. A saját egészségünk, boldogságunk, elégedettségünk. Ezért én is újra belevágok.
