Hétvégén vidéken jártunk a szüleimnél. Mindig nagy örömmel fogadnak minket…meg sütivel, üdítővel, fehér kenyérrel, szalonnával, tésztával, krumplival. Gondolom ismerős másnak is ez a menü. Ja, és a legjobb, hogy a rokonok teletömték csokival a gyerkőcöket is, egy rakás édességgel tértünk haza vasárnap. Persze ezért nem lehet rájuk haragudni, hiszen csak kedveskedni akarnak, örömet szerezni. De miért jelent egyet a boldogság az evéssel és a cukorral? Értem én, hogy a csokoládé meg a boldogsághormon az micsoda csoda, de hogyan lehet ebből kiszakadni? Vagy nem lehet? Fogadjuk el, hogy így van, ne bántsunk meg senkit, vagy álljunk ki ilyenkor is az elveinkért, és számoljunk vele, hogy mi leszünk a bunkók? Mert azok leszünk. Ez egészen biztos.
Azt hiszem az a megoldás, ha a nagymama menüt átdolgozzuk egy kicsit.
