![]()
Példaképekre mindannyiunknak szükségünk van. Az enyém mostanában Christina Hendricks. Csodaszép, intelligens, magabiztos, és a zörgő csontú hollywoodi csajok közt is megállja a helyét, vállalja önmagát. Kifejezetten zavarja, amikor az alakjáról negatív kritikák jelennek meg, de nem azért, mert esztétikailag nem elégedett önmagával. A probléma inkább az, hogy ilyenkor nem a színészi teljesítménye alapján ítélik meg. És azt hiszem sok nő ismeri azokat a típusú bántó megjegyzéseket, melyek csupán a felszínt kritizálják, anélkül, hogy kicsit is kíváncsiak lennének arra, mi van a dolgok mélyén. És ezért borzasztóan nehéz egy mai nőnek helyt állnia. Hiszen három otthon töltött év után, amikor kizárólag a gyerekeiddel foglalkozol, nagyon nehéz visszazökkenni a “való életbe”. És hogy is tudnánk a szülés után nádszál vékonyra fogyni, amikor a gyerekek is csokit majszolnak, a férjünk meg éjfélkor mákos tésztát majszol. Persze ezek igazából csak kifogások, gyengeségek, melyeken úrrá kell lennünk. Mert harmincévesen már úrrá tudunk ezen lenni. A húszas évek elmúltak. Nem térnek vissza. És ha most nem változtatunk, ha most nem próbáljuk meg önmagunkat előtérbe helyezni, akkor valószínűleg soha többé nem fogjuk tudni, és rabszolgákká válunk a saját életünkben, a saját családunkban. És lehet, hogy önző gondolkodásmódra vallanak ezek a szavak, de nem gondolom, hogy ne szabadna kicsivel önzőbbnek lennünk önmagunk és a családunk érdekében is. Mert az nekik is jó, ha anya szép, boldog, kiegyensúlyozott és elégedett.
Csók. Stella
